Utazások 2021: Tiszakécske

2021. október 3.

Tiszakécske

Kihasználtuk az utolsó szép, napsütéses hétvégét, és Hédi barátnőmmel Tiszakécskére utaztunk. A 8.51-es vonattal Kecskemétre mentünk, aztán a 10.00-es busszal kizötyögtünk Tiszakécskére. (A busz ritkán lépte át a 30 km/h-s sebességet!) 11 előtt néhány perccel szálltunk le Tiszapart nevű megállóban, az üdülőterületen. Tiszakécske már másfélezer éve lakott település, első írásos említése ("Cechke") 1332-ből való. A török időkben elnéptelenedett, a 18. században katolikus családokat telepítettek be, ekkor a település két részre szakadt (Újkécske és Ókécske), csak 1950-ben egyesült a két rész. 11-kor indult a helyi kisvonat, amely a 70-es években épült, eredetileg a vasútállomást kötötte volna össze az üdülőterülettel, de végül csak egy rövidebb szakasz épült meg. Egy évtizednyi leállás után pénteken adták át a felújított pályát az öt állomással. Nagyon hangulatos lett, a zárt kocsiban még egy kályha is helyet kapott. A vonattal végigpöfögtünk a városon, el a tavaly átadott kilátó mellett, végig a Tisza gátján. Családi vállalkozásként működik a dolog, a mozdonyvezető feleségétől és lányától vettük a jegyet a vonaton. Visszafelé a nyitott kocsiban utaztunk, elég erős szél volt, a mozdony zajos és szagos, de éppen ezért szeretjük.

Megérkeztünk

A kisvasút végállomása

Mindjárt indulunk

Kályha a vagonban

A 21 méter magas kilátó

Végállomás, mozdonycsere

A nyitott kocsi

Visszafelé kiszálltunk a kilátónál, megmásztuk a 21 métert, gyönyörű volt a kilátás a Tisza kanyarulatára és a városra.

Ezután a Strand utcán található Tiszakanyar étterembe mentünk, (még a vonaton ajánlották figyelmünkbe, mint a város legjobb éttermét), nem is csalódtunk, nagyon finom ebédet ettünk.

Ezután az Ókécske nevű városrész központját néztük meg, az 1809-ben, neogótikus stílusban épült református templomot, és a mellette álló Ókécskei Közösségi Házat, amely valamikor községháza volt, de a két településrész összevonásakor elvesztette korábbi funkcióját, először csecsemőotthon működött benne, majd kultúrális események, kiállítások otthona lett.

Református templom

Közösségi Ház

Ezután egy kis mellékutcában lementünk a Templom tér mögé, ahol már látszott a Nádirigó tanösvény kiinduló állomása. A tanösvény 2,5 km-en és 12 állomáson keresztül mutatja be a Holt-Tisza élővilágát, az itt élő állatokat és növényeket. Van itt mezítlábas ösvény, információs táblák, padok és egy 1, 2 km hosszú stég, az egész bejárható egy kényelmes sétával. Mivel csak nemrég készült el, még nagyon új volt minden, néhány év múlva, ha visszanő a növényzet, még szebb lesz.

Holt-Tisza

Indul a stég

Háttérben az ókécskei református templom tornya

Miután bejártuk a tanösvényt, visszasétáltunk a városba, átmentünk Újkécske városrészbe, megnéztük az 1820-ban, barokk stílusban épült katolikus templomot, a városházát, aztán megkerestük azt a fagyizót, amit szintén a vonaton ajánlottak figyelmünkbe. Megint nem csalódtunk, nagyon finom fagyit ettünk a gyönyörű napsütésben.

Városháza

Katolikus templom

Állítólag a város legjobb fagyizója

Ezután még sétáltunk egyet a városban, visszamentünk a Tisza partjára, a kilátóhoz, csináltunk néhány szép képet az őszi lombokról, és a 17.49-es busszal hazaindultunk, 3/4 hétkor hazaértünk Csongrádra.