Debrecen, Nyírbátor, Lillafüred, Miskolc
2021. dec. 28 - jan. 2.
2021. december 28. Debrecen
Kedden reggel becsomagoltam, aztán a 10.10-es vonattal elindultam Debrecenbe. Mivel hétfőn egész nap ónos eső esett, nagyon lassan tekertem ki az állomásra. 13.26-kor értem Debrecenbe, Timi már várt az állomáson. Ebédre Mama töltött káposztáját ettük, aztán nekiálltunk összerakni a kanapét. Majdnem teljesen készen lett, amikor kiderült, hogy a lábak felszereléséhez egy olyan csavarhúzóra is szükség lesz, aminek hosszabb a nyele. 6-kor moziba mentünk, a Nagykarácsony című magyar, nagyon romantikus és nagyon karácsonyi filmet néztük meg, egy tériszonyos tűzoltóról szólt és gyönyörű képek voltak benne Budapest legszebb részeiről. A film után hazasétáltunk a ködös és kissé kihalt főutcán, megvacsoráztunk, aztán megnéztük a Törbe ejtve című filmet, de én a felénél elaludtam, mert előző este alig néhány órát aludtam csak.
2021. december 27. Debrecen
Szerdán reggel kilenckor keltünk, reggeli után elindultunk a városba. Eredetileg csavarhúzót akartunk venni, de végül városnézés és kulturális program lett belőle. Először elsétáltunk a Pásti utcára, ahol megnéztük a szépen felújított zsinagógát. A zsinagóga 1894-ben épült, késő-eklektikus stílusban, főleg románkori építészeti elemeket használva. 2015-ben teljesen felújították, ekkor egy egész turisztikai centrumot alakítottak ki az egykor romos épület körül, a pincében található egy rituális fürdő (mikve), az udvaron pedig egy holokauszt-emlékfal, rajta a több mint 6000 debreceni áldozat nevével. Az épületkomplexum sajnos nem volt nyitva, szívesen megnéztük volna. A Pásti utcán visszafelé sétálva néhány botlatókövet vettünk észre a járdán, azoknak a zsidóknak az emlékére építették be őket, akik egykor itt laktak, hiszen egykor ez volt Debrecen zsidó negyede.
Zsinagóga
A zsinagóga udvara
Botlatókövek a Pásti utcán
Ezután megnéztünk egy kiállítást a MODEM-ben, a címe: Párizsi absztraktok, Abstraction - création, mint megtudtuk, az utolsó két szót nem angolul, hanem franciául kell mondani. Timi egyik egyetemi tanára említette a kiállítást, tényleg érdekes volt, sokat tanultunk az absztrakt különböző fajtájáról, változatairól és néhány általunk eddig nem ismert művész nevét is megjegyeztük.
A Kölcsey Központ bejárata, balra a MODEM
A Református Kollégium internátusának épülete a Hunyadi János utcáról nézve
A 12.40-es busszal kimentünk Mikepércsre, Mamánál ebédeltünk, birsalmaleves, sült kacsacomb, lilakáposzta, krumplipüré, desszertnek pedig diós kalács és "kanállalszaggatott" volt az ünnepi menü (ez utóbbinak a receptje állítólag még Timi üknagymamájától származik, tulajdonképpen egy fánktészta, amit kanállal szaggattak a forró olajba). Ebéd után kicsit beszélgettünk, aztán a 3-as busszal visszamentünk Debrecenbe. Mivel a helyi busz megállója éppen a volt házunk előtt van, lefényképeztük gyermekkorom otthonát, amiben most a falu polgármesteri hivatala működik.
Ünnepi ebéd
Diós és mákos kalács
"Kanállal-szaggatott"
A házunk az Óvoda utca felől nézve, jobbra volt egykor az iskola bejárata.
Balra a kerítés mögött a házunk egykori bejárata
Debrecenben, az állomáson találkoztunk Andival, felmentünk a lakásba, beszélgettünk este 6-ig (közben Timi befejezte a kanapé összeszerelését), akkor feljött Imi, mesélt a kutyájukról, a növényekről és a madaraikról. Este 7-kor mentek el, akkor nekiálltunk takarítani, aztán egy kis filmnézéssel felavattuk az új kanapét.
2021. december 29. Debrecen
Csütörtökön reggel 8.30-kor keltünk, aztán kimentünk Hédi elé az állomásra. A 9.51-es vonattal érkezett, megállapította, hogy Csongrádon sokkal melegebb volt. Felmentünk a lakásba, kicsit beszélgettünk, aztán elindultunk a városba sétálni. Szép épületeket fényképeztünk a belvárosban (amikor néhány éve itt szilvesztereztünk, állandóan kirándultunk a környéken, így magát a várost alig láttuk), aztán amikor már nagyon fáztunk, kerestünk egy éttermet. A Belga sörözőbe tévedtünk be, menüt ettünk babgulyást és "búvár túróst", ez utóbbi egy finom túrós sütemény, (bár a ribizlimártás csak néhány pötty volt a tányéron), az előbbit viszont vissza kellett küldeni, mert nem volt elég meleg (másodjára sem!). Mivel mindig többféle ételt rendelünk, a menü mellett rendeltünk egy másik ételt is, (cheddar sajtos jércét), ez is nagyon finom volt, bár elég kevés, ami a képen húsnak tűnik, az igazából egy-egy szelet kenyér, rajta néhány kockányi hússal. Ebéd után sétáltunk a Kossuth téren, fényképezkedtünk Szabó Magda szobránál, amely 2017 (az írónő születésének 100. évfordulója) öta díszíti a teret, megnéztük a jégpályát a Nagytemplom előtt, ittunk forralt bort a vásárban, sétáltunk a Kollégium épülete előtti parkban. Itt áll a gályarabok emlékoszlopa is, amit még 1895-ben állítottak azon protestáns lelkészek és papok emlékére, akiket 1674-ben bíróság elé állítottak és mivel nem voltak hajlandók hitüket megtagadni, gályarabságra ítélték őket. Végül egy holland generális szabadított ki közülük huszonhatot 1676-ban. A mellette álló emlékművet 2017-ben avatták fel, az akkor 500 éves reformáció emlékére.
Piac utca
Kistemplom
Városháza
Babgulyás
Cheddar sajtos jérce, joghurtos római saláta és grissini
Búvár-túrós ribizlimártással
Hédivel
Az étterem bejárata
Nagytemplom
Szabó Magda
Szabó Magdával
Jegesmedvék a Nagytemplom előtt
Református Kollégium
Gályarabok emlékoszlopa
A reformáció emlékműve
Ezután Hédivel a Déri-múzeumba mentünk (Timi közben elindult vissza Csongrádra), megnéztük az összes időszaki és állandó kiállítást: várostörténeti kiállítás, képtár, fegyvergyűjtemény, egyiptomi és kelet-ázsiai gyűjtemény, Trianon és persze a Munkácsy-trilógia. Magának a múzeumnak is érdekes a története, Déri Frigyes, a gyűjtemény alapítója, egy Bécsben élő, de a Bácskából származó selyemgyáros volt, aki eredetileg Bajának gyermekkora szeretett városának akarta ajándékozni gazdag gyűjteményét, Baja azonban határszéli várossá vált, így végül Debrecenre esett a választás, állítólag főleg azért, mert a városnak volt egyeteme. 1920-ban írták alá az adományozási szerződést, de sokáig vita volt, hol is épüljön fel a múzeum. Felmerült a Nagyerdő is, mint lehetséges helyszín, de Déri ragaszkodott a bevároshoz. Végül aztán 1928-ban felépült az épület, amelyben 1930-ban megnyílt végre a múzeum. Sajnos, az alapító ezt már nem érte meg, ő még 1924-ben meghalt. A kiállítások közül legjobban a régi debreceni mesterségeket bemutató rész tetszett, bár itt nőttem fel, de őszintén szólva nekem új volt az az információ, hogy Debrecen a mézeskalács-készítés hazai központja. Az egyik teremben választ kaptunk egy fontos kérdésre is, ami már napok óta foglalkoztatott: Amikor tegnap Timivel sétáltunk a Nyugati utca környékén, több utcanévtáblán is láttuk a Tizenháromváros feliratot, mint az ottani városrész nevét. A múzeumban a hölgy utánanézett, kiderült, hogy arra az eseményre utal az elnevezés, amikor Zsigmond zálogba adta a felvidéki városokat. Amikor kijöttünk a múzeumból, már besötétedett, havas eső esett, így bementünk a Fórumba, vettünk néhány dolgot a lakásba (távirányítót, mert a régi elromlott és egy lámpát az íróasztalra), én pedig vettem egy jó meleg sapkát és két pár kesztyűt. Hazasétáltunk a hidegben, vettünk ennivalót, otthon megvacsoráztunk, aztán naplóírás, spanyol és alvás.
Déri Múzeum
A kiállítás részlete
A Csillagos Ég Lakói
Az egyiptomi sírkamra felé vezető folyosó
Múmiaszarkofág
Múmia
Szamuráj udvarház
Fegyvertörténeti kiállítás
Munkácsy-kép a Régi Képtárban
Déri Frigyes, a múzeumalapító
Lépcsőház a múzeumban
Krisztus Pilátus előtt
Ecce homo
Golgota
Munkácsy-trilógia
Arany Egyszarvú Patika
Készül a mézeskalács
A múzeum előcsarnoka
Piac utca
Kistemplom
Piac utca
Városháza
2021. december 31. Nyírbátor
Pénteken reggel 7.30-kor keltünk, megreggeliztünk, aztán 9-re lementünk a ház elé. Izáék értünk jöttek, a táskáinkat betettük a kocsiba (ma Izánál töltjük a szilveszter éjszakát) és elindultunk Nyírbátorba. A település nevét 1279-ben említik először, a név állítólag az ótörök "batir" szóból származik, ami jó hőst jelent. A város felvirágzása a Báthori-családhoz köthető, de az évszázadok során volt Bethlen-, Károlyi- és Rákóczi-birtok is. Később elszegényedett, városi rangját csak 1973-ban kapta vissza.
Ködös, hideg idő volt, szitált az eső, amikor kiszálltunk a kocsiból. Először a római katolikus minorita templomot néztük meg, egy hölgy volt az idegenvezető, aki egyébként történelmet és hittant tanít "civilben", nagyon érzelmesen és érdekesen beszélt. A templomot Báthori István erdélyi vajda építtette az 1479-es győztes kenyérmezei csata után, valószínűleg annak zsákmányából, gótikus stílusban. Az egyhajós teremtemplom alig száz év múlva teljesen elpusztult, ismeretlen fegyveresek kirabolták és felgyújtották. 1717-ben egy minorita szerzetes, Kelemen Didák kezdte meg a templom újjáépítését, ekkor készült a barokk boltozat is. A 19. században földrengés és tűzvész is pusztította a templomot, de felújították, kapott egy csúcsos, gótikus sisakot is a tornya. A templom legfontosabb nevezetessége a Krucsay oltár, amely Jézus szenvedéstörténetét ábrázolja. Érdekes, hogy az egész fából készült, a teljesen márványhatású oszlopok is. (A hölgy elmesélte, hogy az egyik jelenetben Jézus keze meg van kötve a teste mögött, egy vaskarikán fűzték át a kötelet, de mivel ez is fából készült, ez tényleg "fából vaskarika".) Az oltár egyébként Krucsay János kisvárdai várkapitányról kapta a nevét, aki Magyarország utolsó pallosjogú ura volt, és aki többszörös hűtlenség miatt lefejeztette a feleségét (az idegenvezető hölgy szerint a két konkrét vád közül az egyik igaz volt, de a másik nem), majd mindezt megbánva állíttatta ezt az oltárt.
Nyírbátor, Papok-réti tó
Izával és Hédivel
A Báthori múzeum épülete az egykori kolostorban
A templom főhomlokzata
Gótikus falak, barokk oltárok
A Krucsay oltár
Főoltár
Orgona
A kolostor folyosója
A kolostor (ma múzeum) belső udvara
Balra a templom egyik fala a támpillérekkel, alatta a kolostor épülete
Kelemen Didák, aki újjáépíttette a templomot
Csak ezen az oldalon vannak ablakok
Bethlen Gábor szobra
A templom a kolostorépülettel
Ezután a református templomba sétáltunk át, egy nagyon klassz várostörténeti sétányon keresztül, ahol különböző jeleneteket láttunk a Báthoriak életéből. Számos érdekes történetet megtudtunk a Báthori-család életéről, láttuk a család két ágának (az ecsedi és a somlyói ágnak) egyesülését jelentő 1550-es esküvőt, (érdekes, hogy ebből a házasságból született a hírhedt, bár állítólag teljesen ártatlanul megvádolt Báthory Erzsébet), végignéztük a Báthoriak ősének, Vidnek a harcát az ecsedi lápban élő sárkánnyal (miután legyőzte, elhozta három fogát, ezért szerepel a Báthoriak címerében a három sárkányfog), de a leghátborzongatóbb a Szentvér legenda ábrázolása volt. Állítólag Báthori Gábor fiatal lányát elrabolták a vörös barátok, ő pedig bosszúból lemészárolta a papokat, akiknek a vére végigfolyt azon az utcán, amelynek neve az 1600-as évek óta Szentvér út. És hogy mi köze a Báthoriaknak a sárkányhoz? A legenda persze nagyon szép (Vid és a sárkány harca), de a valóságban az idegen eredetű családnak szüksége volt egy eredetmítoszra, és mivel a sárkányölő Szent Györgyöt választották patrónusuknak, adott volt a hozzá tartozó legenda is. A sétány egy pontján egy érdekes miniszobrot pillantottunk meg, Kolodko Mihály ukrán szobrászművész alkotása, a címe: A sóhordó. A művész több miniszobrot is elhelyezett Budapesten, de ma már több vidéki városban is láthatók alkotásai, pl. itt Nyírbátorban. Ezt a szobrot az egykor Nyírbátoron áthaladó sóút inspirálta. (Itt egy rövid videó a szoborról.) A sétány végén Da Vinci tervei alapján készült fegyvereket is láttunk.
Vid harca a sárkánnyal
A Szentvér monda ábrázolása
Az 1550-es esküvő
A sóhordó, Kolodko miniszobra
A háttérben jobbra Da Vinci
Da Vinci fegyverei
A sétányon
Esőcseppek és rügyek
A sétány egyenesen a református templomhoz vezetett. Sajnos a nagy ködben alig láttuk, de így is látszott, milyen monumentális. Először körbejártuk, megnéztük a bejárat mellett üldögélő Tinódi Lantos Sebestyént, aki 1578-ban a várban vendégeskedett, valamint a kissé furcsa pózban ábrázolt Kodály Zoltánt, akinek műve, a Psalmus Hungaricus a templom falai között csendült fel először. A református templom egyébként szintén az 1480-as években épült, állítólag a mai katolikus templomot a híveknek, a reformátust pedig a családnak építtették a Báthoriak, ez a magyarázata annak, hogy szinte egyszerre kezdődött a két templom építése. Ez is egyhajós, gótikus csarnoktemplom, itt épen maradt a gyönyörű hálóboltozat és a szép csúcsíves ablakok. A szentélyben megnéztük Báthori István (a templom építtetője) síremlékét, amely teljes páncélzatban ábrázolja a kenyérmezei csata hősét és Báthori István országbíró kőszarkofágját, aki a vizsolyi Biblia nagylelkű támogatója volt. Egy fiatal férfi volt az idegenvezető, nagyon jól beszélt, rengeteg izgalmas részletre hívta fel a figyelmünket, (pl. a gyönyörű, reneszánsz erkélyre, ahonnan a főurak figyelhették az eseményeket és az istentisztelet megzavarása nélkül távozhattak, ha nem volt több idejük, vagy a reneszánsz stílusú papi ülőhely felső részén látható 7 angyalfejre, amelyek közül a hatodiknak be van hunyva a szeme, ami Jézus nagypénteki kereszthalálára utal), de rettenetesen fáztunk a jéghideg, fűtetlen templomban. Szinte melegebb volt kint, amikor kiléptünk. A zsindellyel fedett, négy fiatornyos haranglábat, ami 1640-ben épült és ezzel a legrégebbi és a legnagyobb Magyarországon, sajnos csak kívülről lehetett megnézni.
A dombtetőn a templom és a harangláb
Csoportkép a templom előtt
Tinódi Lantos Sebestyén bronzszobra a templom előtt
A templom bejárata
A harangtorony gerendái
Kodály Zoltán szobra a templomkertben
Hálós boltozat
Orgona
Református szószék népi barokk stílusban
Fent a reneszánsz korlát
Szépen faragott padsorok
Reneszánsz papi ülőhely
Angyalfejek
Horgolt karácsonyfadísz
Reneszánsz szentségtartó fülke
Báthori István, erdélyi vajda szarkofágja
Báthori István országbíró kőszarkofágja
A sárkányos címer
Báthori István szobra
Ezután a néhány méterre álló Báthori-palotát néztük meg (részletes beszámoló és több kép itt), aztán besétáltunk a központba, éttermet kerestünk, de sajnos mindegyik bezárt kettőkor (szilveszter napja van), ezért egy borozóban ittunk forralt bort (Izáék kávét), aztán hazamentünk Debrecenbe.
A Báthori-palota megmaradt szárnya
Az emeleten reneszánsz loggia
A loggiára vezető lépcső
A református templom a haranglábbal
A bíróság épülete
Főtér, háttérben a városháza tornya
Kakukk étterem
Iza a Nyulason, a Felleg utcában lakik egy szép ötlakásos társasházban, finom hidegtálat rendelt, bőségesen megebédeltünk-megvacsoráztunk, aztán éjfélig beszélgettünk és játszottunk. Kipróbáltuk a szóbridzset és a kockapókert is. A koccintás után még kimentünk sétálni egyet a környező utcákba, egészen a Nagyerdő széléig, aztán kb. fél 3-kor lefeküdtünk aludni.
Hidegtál
A terített asztal
Szilveszteri szelfi
Boldog új évet!
Iza háza
2022. január 1.
Szombaton, újév napján, reggel 8-kor keltünk, a sültestálból jó bőven megreggeliztünk, aztán elindultunk Miskolcra. Pontosan délben értünk oda, Diósgyőrből kisvasúttal kimentünk Lillafüredre, megnéztük a befagyott Hámori-tavat, a Palota-szállót, a vízesés helyét (nem volt benne víz), aztán sétáltunk egy kicsit Felsőhámorban.
A Lillafüredi Állami Erdei Vasút története 1920-ban kezdődik, ekkorra készült el a vasút első szakasza. A munkával először megbízott budapesti mérnökök a "rendkívüli terepnehézségekre" tekintettel nem vállalták a munkát, végül egy erdőmérnök tervezte meg a nyomvonalat. Érdekes, hogy Lillafüredről kiindulva egyszerre két irányban kezdték el építeni a meredek hegyoldalakon, völgyhidakon és alagutakon át vezető pályát, ami végül Magyarország egyik legszebb vonalvezetésű kisvasútja lett. Az első személyszállító vonat 1923. augusztus 20-án indult Miskolcról Lillafüredre, 1927-ben pedig (a Palotaszálló építése miatt) teljesen átalakítják a vonal egy részét, délebbre helyezik a lillafüredi megállót, valamint megépül a két alagút és a két híd az új állomásépület közelében. Tényleg nagyon látványos volt a vonatút, először Miskolc utcáin zakatoltunk végig, néha egészen közel voltak a házak, beláttunk az udvarokba. Aztán pedig elindultunk felfelé a Bükk néhol egészen meredek hegyoldalain, gyönyörű volt, amikor fentről láttuk a völgyben megbújó (és szerencsére éppen hóval borított) kis falvakat.
A kisvasút Dorottya utcai állomása
A mozdonyunk
Mindjárt indulunk!
Utazunk!
A kisvasút állomásai
Érkezik a vonatunk!
A mozdonyunk a lillafüredi állomáson
Háttérben a Palota szálló
Hédi fényképez
Tolatás
Hárman a peronon
Az alagút bejárata Garadna felé
Az állomásépület
A háttérben indul vissza a vonatunk
Miután a vonatunk visszaindult Miskolcra, elsétáltunk a befagyott Hámori-tóhoz, amely egy mesterséges tó, tulajdonképpen az Újmassai kohó vízellátását kellett biztosítania. Már a 18. század végén elkészültek a tervek, tulajdonképpen Fazola Henrik nevéhez fűződik a tó kialakítása. 1815-ben készült el, eredetileg Diósgyőri-tó volt a neve. Mivel a kohó már nem üzemel, ma már főleg idegenforgalmi jelentősége van, de segítségével mérsékelni lehet a Miskolcot fenyegető áradások veszélyét.
Hámori-tó
Ezután felsétáltunk a Palotaszállóhoz, amely 1929-ben épült neoreneszánsz stílusban. Nevét Vay Béla főispán lányáról, Erzsébetről kapta, az ő beceneve volt Lilla. 1933-ban járt itt egy írókongresszuson József Attila, akinek itt született Óda című versének részletét a költő szobra mellett olvashatjuk. A következő évben mutatták be a Meseautó című filmet, amelynek egyes jelenetei a szállóban játszódnak. 2013-ban felújították a teraszokat, mindegyiknek más a tematikája, sok információs táblát helyeztek ki.
Palotaszálló
Hermann Ottó szobra
Az Anna-barlang jegypénztára
A vízesés helye
József Attila szobra
A háttérben Felsőhámor
A háttérben Felsőhámor
Az Anna-barlang bejárata
Izával és Hédivel
3 óra körül visszamentünk Miskolcra, sétáltunk egy nagyot a városban. Miskolc Magyarország 4. legnépesebb városa, kb. 150.000 lakosa van. Európa egyik legrégebben lakott területén fekszik, már a középkorban kereskedőváros volt, 1365-ben kapott városi rangot. Fontos ipari központ, a nehézipar és az élelmiszeripar mellett ma már jelentős a járműipar, vegyipar valamint a rendszerváltás óta az idegenforgalom is.
A NAV-székház közelében parkoltunk le, aztán a Szinva-mentén megnéztük az éttermek és kávézók szép teraszait, amik most persze néptelenek voltak, de nyáron biztosan nagy élet van itt. A Szinva-teraszt egyébként 2005-ben alakították ki az addig itt működő autóparkoló helyén, azóta a miskolciak kedvenc tere lett. (Még korábban itt lakóházak álltak, amelyeket az 50-es években romboltak le, hátsó frontjuk a Szinvára nézett, állítólag akkoriban úgy nézett ki ez a rész, mint Velence!)
NAV-székház
A Szerelmesek hídja a sok lakattal
Üzletek, kávézók a Szinva partján
Szinva-terasz
Kutas László Miskolci lányok című szobra
Mancs, a mentőkutya szobra
Végigsétáltunk a Széchenyi utcán, amely már 1984 óta sétálóutca, csak a villamos jár erre. Mivel a Szinva folyását követi, nem egyenes, elég kanyargós, szélessége is változó, legkeskenyebb a színháznál, mivel annak épülete "belóg" az utcába. Lefényképeztünk néhány nagyon szép homlokzatú házat, szinte minden épületet restauráltak, jó volt nézelődni a rossz idő ellenére is. Először a Három Rózsa Szálló rózsaszín épületét csodáltuk meg, melynek helyén mindig is szálloda állt. Az elsőt 1767-ben építették Kurta fogadó néven, a mai épület a nevét a homlokzat tetején található rózsás rizalitról kapta, amely nemcsak a saroképület tetején, hanem mindkét utcai homlokzaton látható. 1934 óta már nem szállodaként működik, boltok, kávézók működnek benne, többek között itt volt Miskolc legrégebbi kávézója, és a ma is működő, híres Fehér Kígyó Gyógyszertár is.
A Három Rózsa Szálló épülete
A szálló a Széchenyi utcai épülete, jobbra a gyógyszertár
Ezután megnéztük a Miskolci Nemzeti Színház gyönyörű épületét, amely 1857-ben épült, klasszicista, helyenként romantikus stílusban, ezzel az ország (mai területének) első kőszínháza lett. Első igazgatója Latabár Endre volt, de játszott itt Déryné Széppataki Róza is. Érdekes, hogy az épület tetején látható kis torony valójában tűztorony, amely a biztonságot szolgálta. Az utcára kinyúló kocsialáhajtót többször is le akarták bontani, szerencsére mégis megmaradt.
Miskolci Nemzeti Színház, tetején a tűztorony
Ezután a Weidlich-palotát néztük meg, amely 1911-ben épült, szecessziós stílusban, tervezője Hajós Alfréd cége volt. Építtetője egy gazdag kereskedő, akinek fűszerüzlete, a Fekete Kutya, az épület földszintjén, a jobb oldalon működött.
Weidlich-palota
A következő érdekes épület a Majzler-ház, ami neogót részletekkel épült, érdekes a "tudoríves" kapubejárója és a homlokzat áttört díszítése. A telken korábban több kisebb ház is állt, a mai épületet egy zsidó orvos építtette, a tulajdonos családja az emeleten lakott, a hátsó, körfolyosós részen bérlakások voltak, a földszinten pedig üzletek, eredetileg szabóság és divatüzlet, majd drogéria és utazási iroda, de működött itt több újság szerkesztősége is.
Majzler-ház
Sötétkapu
A Kossuth utca sarkán áll a Hotel Pannónia, melynek helyén egykor a tapolcai apátság kúriája állt, valószínűleg már a 15. században. Vendégfogadóként és elárusítóhelyként is működött, így ez volt Miskolc legrégebbi fogadója és kereskedőháza. Az épület többször leégett, árvíz is pusztította, helyén a 19. század végén épült fel a ma is álló szálloda, földszintjén kávézóval és étteremmel. 1949-ben államosították, tiszti szállóként, majd áruházként hasznosították. 1999-ben olasz üzletemberek vették meg az épületet, akik háromcsillagos szállodát rendeztek be benne.
Hotel Pannónia
A Hotel Pannóniával szemben, a Sötétkapu mellett áll az egykori Dőry-kúria, Miskolc legrégebbi emeletes kőépülete, amely a 18. század elején már biztosan állt. A családnak a Sötétkapu túloldalán is állt egy háza, de azt 1955-ben lebontották. A Dőry-családnak nagy szerepe volt abban, hogy Miskolc áttért a református hitre, támogatták a Rákóczy-szabadságharcot, állítólag maga a fejedelem is megszállt a házban, sőt itt volt a főhadiszállása. Az épület ma már nem szimmetrikus, a nyugati szárnyát ugyanis lebontották, a helyén épült fel a Biztosító palota. Hogy visszaadják az épület eredeti ritmusát, a földszinti üzletek kirakatához a kapubejáróhoz hasonló kőkereteket építettek.
Dőry-kúria
A Miskolci Galéria bejárata
A Dőry-palota Rákóczi utcai kapuja, a kapu felett a kőfejjel
Ahogy sétáltunk a Széchenyi utcán, többször elsuhant mellettünk a kivilágított Mézeskalács-villamos. Már az ünnepek után olvastuk, hogy ez lett az idén Európa legszebb adventi villamosa!!
Mézeskalács-villamos
Balra a Biztosító palota
A Széchenyi utcáról dél felé nyílik az Erzsébet tér, amely annak köszönheti létét, hogy a 19. század végére lebontották a Szinván működő összes malmot. Az utolsót, a Pap-malmot 1891-ben bontották le, ekkor kinyílt a tér az Avas felé (mi sajnos a ködtől nem láttuk, de a háttérben ott van az Avasi templom!) A város ekkor keresett telket az építendő közfürdőnek, amelynek kupolás épülete 1893-ra fel is épült, eklektikus stílusban, szemben vele pedig a Diószeghy-ház, amelynek a homlokzati része sajnos nem lett teljesen párhuzamos a fürdőével, emiatt a tér az Avas felé láthatóan szűkül. A Diószeghy-ház mellett épült fel 1895-ben az az épület, amelyben ma a Miskolci Akadémiai Bizottság működik. A tér közepén áll az 1898-ban átadott Kossuth-szobor, Magyarország első egész alakos köztéri Kossuth-szobra. A tér sarkán áll a ma már nem működő műemlék-patika, az Arany Szarvas Gyógyszertár, amely 1762-ben nyílt meg, így egyike Miskolc két legrégebbi patikájának. A ház 1812-ben épült, de a 19. század végén átépítették, második emeletet húztak rá, ahol a mindenkori polgármester lakott, a földszintre pedig ekkor költözött a patika, amely addig a város különböző pontjain működött.
Erzsébet tér, háttérben (a ködben) az Avas, jobbra az Arany Szarvas Patika
Erzsébet fürdő, előtte a Kossuth-szobor
A Miskolci Akadémiai Bizottság székháza a fürdővel szemben
Erzsébet fürdő
Ezután a Városháza térre értünk, ami Miskolc közigazgatási központja, és egyben itt volt a város történelmi magja is. Az első, 11. századból való házak maradványait a Sötétkapu mellett találták meg. A középkorban piac működött itt, a mai Széchenyi utca neve is Piac utca volt még ekkor, a Városház tér Szemerekert felé vezető felének pedig Mészár utca volt a neve, az itt működő mészárszékek után.
Az Erzsébet tér felől érkezve a Városház tér első szembetűnő épülete az Almássy-kúria, amely eredetileg barokk stílusban épült, de későbbi átépítésekor romantikus részleteket is kapott. Legszebb része a kőkeretes kapuzat. Egy időben itt működött a Miskolci Nemzeti Kaszinó, amely később a színház épületébe költözött. Jobbra tőle áll a Korona Szálló romos épülete, melynek helyén korábban is szálloda működött (itt léptek fel a városba látogató színtársulatok, játszott itt Déryné is), de a ma is álló épületet 1894-ben emelték. Jelenleg felújításra vár, az önkormányzat megvásárolta.
Az Almássy-kúria, mellette jobbra a felújításra váró Korona Szálló
Az Almássy-kúriával szemben áll az 1793-ban, késő barokk stílusban épült Bódogh-ház, melynek névadó tulajdonosa Bódogh Albert, a szabadságharc ezredorvosa volt. A kapuja copf stílusú. A mellette álló mindkét ház a Markó-család tulajdona volt, az egyikben Markó Pál bőrgyáros, a másikban pedig fia, Markó László lakott, aki 1883-ban engedélyt kért, hogy átalakíthassa háza homlokzatát, hiszen az épület követte az utca vonalát, és így eléggé megtört. A középső részt ki is egyenesítették, de a két oldalsó szárny ma is láthatóan szöget zár be egymással.
Balra a Bódogh-ház, mellette a két Markó-ház
Markó-ház 1
A Városház tér kiszélesedő részén, a Városháza sarki épületével szemben áll a Bakos-ház, amelynek a 19. században még Mázer-ház volt a neve. Bár most az étterem fedett terasza miatt nem látszik, de a ház teljesen szimmetrikus kialakítású, a kőkeretes kapu mindkét oldalán egy-egy üzletet alakítottak ki, két-két kirakattal. Eredetileg az itt működő Calypso étteremben akartunk ebédelni, de sajnos nem volt nyitva.
Bakos-ház
A városháza saroképülete
Melocco Miklós Széchenyi-szobra a Városház téren
A Bakos-ház mellett áll a Vadnay-Szeremley-ház, amely klasszicizáló, késő-barokk stílusban épült, de a 19. században átépítették, innen a mai eklektikus stílusa. A helyiek Petőfi-házként is emlegetik, hiszen itt szállt meg 1847 júliusában a költő. A ház térre néző homlokzata teljesen szimmetrikus, a kőkeretes kapu fölött gyönyörű, kovácsoltvas korlátos erkély látható. Mellette áll a földszintes Herke-ház, ami arról nevezetes, hogy itt működött Miskolc első nyomdája.
Bakos-ház
Vadnay-Szeremley-ház
Jobbra a Herke-ház, mögötte a Megyeháza épülete
A mai Megyeháza elődje 1694-ben épült, vendégfogadó céljából, majd már ezen a telken, 1727-ben megépült az első Megyeháza. A leromlott állagú épület helyén 1826-ban új épületet emeltek, de ez is leégett, teljesen fel kellett újítani. A 20. században többször átépítették, majd új szárnyakat is húztak fel mellé. A főhomlokzat klasszicista stílusú, a kapu fölött hosszú erkély húzódik végig.
Megyeháza
Az egykori Mészár utcában, a mai Városház tér 8 szám alatt épült a város első városházája, még a 17. században. A mai épület 1871-ben készült el, később megvették a két szomszédos telket, így egész épületkomplexum alakult ki a saroképülettel és a 2002-ben átadott tornyos, modern szárnnyal együtt. A saroképület eredetileg bérháznak épült, de működött itt rendőrség, dohányüzlet, sőt, a Miskolci Jogakadémia is.
A városháza legrégebbi szárnya
Városháza
A Városház tér 6. számú telket és házat egy jótékony hölgy bocsájtotta az irgalmasrendi nővérek rendelkezésére, három intézmény működött itt, az 1878-ban felszentelt Zárdakápolna, a zárda és az iskola. Működött itt polgári leányiskola, tanítóképző, 1949-től pedig a Hermann Ottó Gimnázium. 1992-ben a katolikus egyház kezelésébe került az épület, azóta a Fráter György Gimnáziumnak ad otthont. Az eklektikus zárdakápolna bejárata mellett két szoborfülke, a tornyát pedig egy félgömb alakú kupola fedi. A mellette álló házat Glós Károly ügyvéd építette, érdekes, hogy a homlokzat kialakításakor igazodtak a Zárdakápolna stílusához, ezért gótikus elemei vannak.
Fráter György Gimnázium
Zárdakápolna
Glós-ház
Ezután a Kossuth utcán visszasétáltunk, közben láttunk a sarkon egy szép, barokk stílusú kereskedőházat, elmentünk a református templom mellett, amely 1808-ban készült el, késő barokk stílusban. A miskolciak Kakas-templom néven ismerik, 70 méter magas tornyában 1866 óta az úgynevezett Eszter-harang lakik, ami a megye legnagyobb harangja. (Bató Eszter fiatalon hunyt el, szülei - a legenda szerint - a család összes arany- és ezüstékszerét beolvasztották a harangba. Ezután megcsodáltuk a Nyilas Misi Alapítvány házát, amelyben berendezték Bató Eszter emlékszobáját. A 2009-ben létrejött alapítvány a hátrányos helyzetű gyerekeket és fiatalokat támogatja, a házban többek között játszóház, ifjúsági klub működik, a homlokzatán pedig olvasható a "Légy jó mindhalálig" felirat. A Kossuth utca minden háza különleges volt, sok műemlék épületet, emléktáblát láttam, csak úgy kapkodtam a fejem.
Kereskedőház a Kossuth utcán
A református templom homlokzata
Nyilas Misi ház
Bábszínház, háttérben a Kakas-templom
Ezután a Dr. Antall József parkon keresztül a Hősök terére értünk. Először megcsodáltuk a sarkon a Berzeviczy Gergely Technikumot, amely az ország egyik legrégebben működő középfokú kereskedelmi iskolája, 1886-ban indult itt az oktatás. A tér legfontosabb épülete a Nagyboldogasszony-templom, más néven a Minorita templom. 1760-ban épült, barokk stílusban. A város egyik legjelentősebb temploma, alapítója az a Kelemen Didák, akiről már Nyírbátorban hallottunk. A templom bal oldalán áll a minorita rendház, jobbra pedig Földes Ferenc Gimnázium, amelynek épülete 1911-ben épült, maga az iskola pedig 450 éves múltra tekint vissza, hiszen az 1560 körül alapított Lévay József Református és az 1729-ben alapított Fráter György Katolikus Gimnázium egyesítésével jött létre 1953-ban.
Berzeviczy Gergely Technikum
Hősök tere, háttérben a Minorita templom
A ködben a minorita Nagyboldogasszony-templom
Földes Ferenc Gimnázium
A Kazinczy utcában áll az 1863-ban épült zsinagóga, amely a magyar romantikus építészet egyik legszebb példája. Tervezője Ludwig Förster, aki a pesti Dohány utcai zsinagógát is tervezte.
Zsinagóga
A Kazinczy utcai homlokzat
A Déryné utcán keresztül indultunk vissza a központba, közben elmentünk a Játékszín és a Nyári Színház mellett. A színészmúzeum egy szép, klasszicista egyemeletes lakóházban működik, amely 1845-ben épült. A korábban itt álló házban működött az első magyar kőszínház 1823 és 1843 között, erre figyelmeztet a bejárat feletti 1823-as évszám is.
Déryné utca
Játékszín
Színészmúzeum
Miután visszaértünk a Széchenyi utcára, a színházzal szemben megcsodáltuk a Takarékpénztár épületét, amely 1880 körül készült el, működött benne ügyvédi iroda, orvosi rendelő, órás, utazási iroda és ékszerüzlet. Az épület hátsó része a Szinvára néz, ahol egy étterem nyílt, és ahol visszaértünk séták kiindulási pontjához.
A Takarékpénztár épülete
Miskolci Nemzeti Színház
NAV-székház, a körút vége
A Drót nevű étteremben megebédeltünk-megvacsoráztunk, és este 7-re már Debrecenben voltunk.
Az étterem
Sütőtökkrémleves
Szezámos csirkemell édesburgonyával és tzatzikivel
Az étterem belső tere
A kivilágított étterem este
2022. január 2.
Vasárnap reggel a 9.34-es vonattal hazaindultunk Csongrádra, egy óra előtt megérkeztünk, Zoli kijött Hédiért az állomásra, hazavitték az én táskámat is, én pedig hazabicikliztem.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése