Utazások 2021: Tata

Tata

2021. október 16.

Szombaton gyönyörűszép, napos idő volt, ezért Tatára kirándultam. Délelőtt még bementem Pesten az egyetemre, érvényesíttettem a diákomat, így csak a 11.28-as vonattal indultam el Kelenföldről. 12.20-kor értem Tatára, pontosabban a Tóvároskert nevű megállóba, mert a térképen úgy láttam, ez esik közelebb a városhoz. Tata egyébként korábban két különálló helységből, Tatából és Tóvárosból állt (érdekes, hogy Tóváros neve eredetileg Tótváros volt, szóval nem a tavak miatt hívták így, ahogy először gondoltam). Tata nevét Szent Istvánnak köszönhetjük, ő hívta így a keresztapját, Deodatus-t, aki később a tatai monostort megalapította. Tata volt a Csák nemzetség, Zsigmond, a Rozgonyiak, Mátyás, Corvin János és II. Ulászló birtoka is, de igazi fénykora 1727-ben kezdődött, amikor az Esterházyak grófi ága megvásárolta Tatát és a környező falvakat. Nekik köszönhető, hogy Tata gyönyörű barokk mezővárossá fejlődött. A következő évtizedekben katolikus német telepesek érkeztek a városba. A következő fellendülés a kiegyezést követő évekhez kötődik, kiépült a vasút, kisebb gyárak települtek a városba, majd megépült a lóversenypálya, ami mellett Esterházy gróf saját költségén vasúti megállót épített (ez a mai Tóvároskert megálló, ahol én is leszálltam). Érdekes, hogy a lovak mellé szerződtetett angol idomárok külön kolóniát alkottak, még templomuk is volt.

Az állomás épülete

Miután leszálltam a vonatról és a térképen beazonosítottam a megnézendő látnivalókat, elindultam a város felé a baji úton. Néhány méter után jobbra egy tábla mutatta, hogy arra találom az Esterházy Pezsgőgyár épületét. A barokk épületegyüttes 1772-ben épült, Fellner Jakab tervei szerint, 1905 óta működik itt pezsgőgyár, ma pedig rendezvényhelyszínként hasznosítják. Előre egyeztetett időpontban lehet megtekinteni, így sajnos csak a kerítésen keresztül láttam belőle valamit.

Ezután továbbindultam a turistajelzéseket követve, sok sétálóval és kocogóval találkoztam, bár éppen ebédidő volt, de rengeteg család töltötte egy kellemes sétával az időt. Néhány száz méter után a Cseke-tó partjára értem. A hangulatos horgásztavat, amelyet kényelmesen körbe lehet sétálni, mesterségesen hozták létre, jelenleg az Öreg-tó vize táplálja. Imádom a szomorúfüzeket, a kis fahidakat és a csónakokat, itt mindenből volt elég! És hozzá a gyönyörű őszi lombok! (Itt található még több gyönyörű őszi kép a tóról.)

Virágágyás csónakban

A kőfal túloldalán egy utca

A Cseke-tó egyébként hazánk első (!) angolparkjának része, egyébként természetvédelmi terület. Az angolparkban (vagy angolkertben) mindenhol szépen kiépített sétautak, padok, információs táblák várják a látogatókat. Mivel tudtam, hogy még vár rám az Öreg-tó, a vár és a kastély, elég gyorsan végignéztem a legfontosabb látnivalókat (a műromokat, a barlangot, a pálmaházat és a Kiskastélyt), de megállapítottam, hogy itt egy egész napot el lehetne tölteni. Érdekes volt, hogy a tó város felőli részén egy kőfal választotta el a parkot a környező utcáktól, néhol lehetett látni a fal túloldalán álló házakat. A park legfontosabb épülete a Kiskastély, (a Lusthaus szó nem túl pontos fordítása szerint Nyári-lak), amely 1786-ban készült el, érdekessége a fennmaradt korabeli freskók. (Sajnos nem volt időm belülről is megnézni, majd legközelebb.)

Műromok

Malom

Kisvonat

Pálmaház

Műbarlang

A nyári-konyha

Nyári-lak (vagyis a Kiskastély)

Szabadtéri színpad a Kiskastéllyal szemben

A Kiskastély főbejárata

Griffmadár

A park főkapuja

Miután a főbejáraton keresztül elhagytam a parkot, elindultam a városközpont irányában. A Sport utcán mentem végig, a névválasztás nem véletlen, hiszen végig a tatai edzőtábor kerítése mellett haladtam. Egy kereszteződésnél a Vágó utcát választottam, jó döntés volt, kiderült, hogy egyenesen az Öreg-tó partjára vezetett.

A tatai edzőtábor

Ház a Vágó utcán, bejárata fölött az olimpiai ötkarika

Gyönyörű látvány volt a lágyan hullámzó tó, velem szemben a tatai vár, a túlparton a város néhány magasabb épülete látszott, balra pedig hegyek. A tó körül gyönyörű sétány, éttermek, boltok, elég nagy volt a tömeg, rengetegen sétáltak a gyönyörű napsütésben. A tó mellett folyik a Malom-patak, (most alig volt benne víz), melynek ereje sok malom kerekét forgatta, köztük a Pötörke-malomét, mely egyedüliként nem az Esterházy uradalomhoz tartozott, hanem a névadó család birtokában volt.

Öreg-tó, háttérben a vár

Kikötő

Pötörke-malom

A tó felső sarkához érve egy pizzériában megkérdeztem, hol találom az eszperantó emlékkövet, legnagyobb csodálkozásomra a hölgy pontosan tudta a helyét. Továbbindultam a vár irányába, elmentem egy lakat-fal mellett, amely láthatóan megroggyant a lakatok súlya alatt, elmentem az "Esterházy zeneiskola" mellett, (sajnos nem volt egyértelmű, melyik házra utal a kerítésre helyezett tábla), aztán lefényképeztem az eszperantó követ (részletek itt), és már ott is álltam a vár kapujában. (Részletek és több kép a várról itt.)

Lakat-fal

A tatai vár

Miután megnéztem a várat, átsétáltam az Esterházy-kastélyhoz, útközben megnéztem Öveges professzor mellszobrát. A vártól néhány méterre áll az Esterházyak gyönyörűen felújított kastélya, ahová természetesen bementem. (Leírás és képek a kastélyról itt.)

Keresztelő Szent János

Esterházy-kastély

Főbejárat

Miután megnéztem a kastélyt, elindultam a városközpontba. Megnéztem a városházát, amely 1885-ben épült, az itt álló, földszintes épület helyén. (Éppen esküvőt tartottak.) A mellette álló manzárdtetős Fischer-ház 100 évvel korábban épült, érdekessége, hogy itt született Farkasházy Fischer Mór, a herendi porcelángyár megalapítója. Ezután a főtér fölé magasodó (hosszúnevű) Szent Kereszt Felmagasztalása Plébániatemplomot néztem meg, amelyet 1751-ben kezdtek építeni egy itt álló középkori templom helyén. A copf és későbarokk stílusú templom terveit Pilgram bécsi építész készítette, később Fellner Jakab vette át a munkát, de a templom befejezését 1784-ben már ő sem érte meg. (Végül itt temették el a templomban, szobra pedig az épület mellett áll.) Hála az esküvőnek, néhány percre be tudtam kukkantani a szépen felújított épületbe, szokatlannak találtam a mennyezet freskóinak stílusát.

Bláthy Ottó technikum

A kórház épülete

Városháza

Városháza, jobbra a Fischer-ház

Kossuth tér

A Szent Kereszt Felmagasztalása templom

Ezután visszaindultam az állomásra, még egyszer végigsétáltam a tó partján, a kastély és a vár mellett, aztán végig a Vágó utcán, és a (meglehetősen hosszú) Baji utcán az állomásig. (Közben elmentem a tatai edzőtábor főbejárata mellett.) Az állomáson nem láttam automatát, így a telefonon vettem meg a vonatjegyet Kelenföldig. 16.30-kor indult a vonat, egy óra múlva Pesten voltunk. Metróval (és metrópótló busszal) elmentem a Népligetbe és a 18 órás gyorsjárattal már 8 előtt Csongrádon voltam. Még elgyalogoltam a bicikliért az állomásra, (reggel vonattal indultam, nem busszal), és hazatekertem.