Budapest, Ráckeve, Dunaharaszti, Halásztelek
2021. szeptember 12.
Vasárnap reggel a 8.15-ös busszal Budapestre indultam. Éva barátnőmmel már a ráckevei héven találkoztunk, jót beszélgettünk az úton. Ráckeve városa már a rézkorban is lakott volt, nevét a 15. században az ide települő szerbek miatt kapta. (Keve volt a neve annak a városnak, ahonnan ide települtek az akkor rácoknak nevezett szerbek.) A török kiűzése után Savoyai Jenő herceg kapta jutalmul az egész Csepel-szigetet, ekkor érkeztek a német telepesek. Városi jogát 1989-ben kapta vissza. Sajnos a Savoyai-kastély éppen felújítás alatt állt, (bár nem láttuk munkának nyomát sem), így csak kívülről tudtuk megnézni a kastélyt, még a parkba sem lehetett bemenni. Azért sétáltunk egy jót, megkerültük a parkot, így a Kastély-tó mellett értünk ki. Mellette állt egy étterem, úgy döntöttünk, megebédelünk. Megkérdeztük a pincér hölgyet, mi az amit gyorsan ki tudna hozni nekünk, azt mondta, ha gyorsan akarunk enni, akkor ne itt tegyük. Végül levest ettünk, finom volt, és még a hévet is elértük.
A kastély főbejárata
A fák mögött a kastély hátsó frontja
Kastélypark
Kastély-tó
Dunaharaszti külsőn elbúcsúztunk, én leszálltam, hogy megnézzem a Laffert-kúriát. Ehhez végig kellett sétálnom Dunaharaszti főutcáján, szép házakat, üzleteket láttam. A város már a bronzkorban is lakott volt, római tábor is volt a területén. A török hódoltság alatt elpusztult, a 18. század elején német telepesek érkeztek, ekkor került a Laffert család birtokába. 2000-ben városi rangot kapott. A Laffert-kastélyt nagyon szépen felújították, kávézó működik benne, de sajnos nem volt nyitva, így csak kívülről csodáltam meg.
Az Anna-ház udvara
Városháza
Szent István király templom
Laffert-kúria
Anna-ház
Hév-megállók
Visszasétáltam a megállóba, éppen jött a vonat, így visszautaztam Szigethalomig, ahonnan tovább akartam utazni Halásztelekre. Kiderült, hogy eggyel hamarabb kellett volna leszállnom, hiszen Szigethalom autóbuszállomása közelebb lett volna a Szigetszentmiklós-Gyártelep nevű megállóhoz, így viszont sétáltam egy nagyot Szigethalom csendes kis utcáin. Érdekes, hogy a város már a bronzkorban is lakott volt, de a 19. századig a tököli gazdák legelőjeként használták, még 1908-ban is csak 10 család élt az akkori nevén Szilágyitelepen. 1950-ben lett független Tököltől, egy év múlva kapta a Szigethalom nevet. 2004 óta város, 16.000 lakossal, fontos közlekedési csomópont.
Autóbusz-állomás Szigethalom
Fél 4-kor indult a busz Halásztelekre, kb. 10 perc múlva már meg is érkeztünk. Halásztelek az eddigi településeknél is régebbi, hiszen már a kőkorszakban is lakott volt. A 19. században még Herminamajor, majd Herminatelep volt a neve (az akkori birtokos lánya után), Szigethalomhoz hasonlóan Tököl része volt, ahonnan 1950-ben vált le és egy év múlva kapta mai nevét. A második világháború utáni földosztáskor bolgár telepesek érkeztek ide (ezért van a város nevét jelző tábla cirill betűkkel is kiírva). 2008 óta város. A Kisgyár utcai megállótól néhány méterre áll a gyönyörűen felújított Malonyay-kastély. Itt végre a kastélyparkba is bejutottam, gyönyörűen gondozott sétautak, zöld gyep és tarka virágágyak fogadtak. A kastély mellett egy cukrászdában ittam egy mangós limonádét, aztán a következő busszal már indultam is tovább Csepelre.
A kastély bejárata
Főbejárat
Az egyik melléképület
Malonyay-kastély
Kastélypark cukrászda
Fél 5 után értem Csepelre, a Szent Imre téren szálltam le a buszról. Csepel (korábban az ország legnépesebb faluja), 1950 óta tartozik a fővároshoz, ma annak XXI. kerülete és az egyetlen, amely sem Budához sem Pesthez nem tartozik, hiszen teljes egészében a Csepel-szigeten fekszik. Állítólag itt volt a honfoglaló magyarok székhelye, később elnéptelenedett, a 18. században települt be újra. A Weiss fivérek 1892-ben indították be itt töltényüzemüket (a későbbi Csepel Művek elődjét), a Szabadkikötő pedig a Duna-tengerhajózás központja lett. Megnéztem a főteret, majd a hévvel visszautaztam Budapestre, onnan a hatórás vonattal hazaindultam, rengetegen voltak a pápalátogatás miatt, de szerencsére én találtam helyet. Félegyházán összefutottam Mártival, aki Pesten volt továbbképzésen, így Csongrádig együtt utaztunk.
Csepel, Szent Imre tér
Kisboldogasszony-templom
Hév-megálló, Csepel
