2021. július 18.
Budapest, Kismaros, Nagymaros
Vasárnap reggel (a tegnapi vihar hatására) végre kicsit mérséklődött a kánikula, így igazi kirándulóidőben indultunk Budapestre. Több tervünk is volt, két új eszperantó helyszínt és két kastélyt akartunk meglátogatni. A 6.30-as busszal indultunk, 8 után már fent is voltunk. A népligetben napijegyet vettünk, úgy számoltunk, ezt ma bőven kihasználjuk majd. Először átmetróztunk Nyugatiba (busszal, mert a 3-as metrót felújítják). A Nyugati pályaudvar felújítása éppen mára lett kész, még frissen voltak aszfaltozva a peronok. (Később kiderült, mégsem lett kész teljesen, nem minden vonat indult innen, például a szegedi vonatok is Kelenföldről indultak egész nap.)
9.07-kor indult a vonatunk Szobra, háromnegyed 10-kor már Kismaroson voltunk. Bájos kis hely, a 17. század végén telepítettek ide németeket a Fekete-erdőből, még 1892-ben is a lakosság nagy része német volt. Tűzvész, árvíz is pusztította, jelenleg kb. 2300-an lakják. Csináltunk néhány fényképet, aztán megkerestük a buszmegállót. Sajnos a 9.55-ös buszt hiába vártuk, így végül stoppoltunk. Egy aranyos, idős házaspár állt meg, elmeséltük, hová tartunk, azt mondták, születésük óta itt élnek, de még sohasem hallottak az Eszperantó-hegyről.
Vasútállomás
Mária bemutatása templom
Néhány perces utazás után a Kóspallagi elágazásnál tettek ki bennünket (busszal is idáig jöttünk volna), innen először hétvégi telkek, lovas panziók mellett elgyalogoltunk a Hatlópatak völgyéig (végig a 12-es úttal párhuzamosan), majd onnan a zöld háromszög jelzést követve felmentünk a Zamenhof-kilátó romjaihoz. Nagyon kellemes, erdei séta volt, csak a végén emelkedett az út, közvetlenül a kilátóhoz vezető elágazás előtt. Az egykori kilátó valóban elég rossz állapotban van, mivel a fák teljesen körbenőtték, úgy tűnik, tényleg nem volt értelme felújítani, hiszen úgysem lehetne már látni róla semmit. Megcsináltuk a hivatalos fotót, aztán a zöld, majd a piros jelzést követve továbbgyalogoltunk Nagymarosra. Kb. másfél óra múlva értünk be a városba, a temető előtt egy kútnál felfrissítettük magunkat, megtöltöttük a kulacsokat friss vízzel, aztán begyalogoltunk a központba.
A Zamenhof-kilátó romjai
Nagymaros, temető
Nagymaros kb. 5000 lakosú kisváros, már 1000 körül lakott volt, története szorosan kapcsolódik a vele szemben, a Duna túlpartján fekvő Visegrádhoz. Mátyás idején még lovagi tornákat is tartottak itt. Először lefényképeztük az eszperantó projekt számára Takács József emléktábláját, aztán vettünk nektarint, majd lesétáltunk a partra. Gyönyörű a kilátás a Dunakanyarra, le is ültünk egy padra, itt ebédeltünk. Ezután visszasétáltunk a vasútállomásra, és a 14.10-es vonattal visszamentünk Pestre.
A 47-es villamossal a Deák térről kizötyögtünk Budafokra, két kastélyt is meg akartunk nézni, de sajnos egyikhez sem sikerült közelebb jutni a kerítésnél. Viszont megtaláltuk a Törley-család mauzóleumát, a kastélypark felső végén. Budafok helyén már a középkorban lakott település volt, ez később elnéptelenedett. Később főleg német szőlősgazdák lakták, ekkor Promontor volt a neve. 1950 óta Budapest része. Besétáltunk a központba, aztán vonattal visszamentünk Kelenföldre, onnan pedig metróval az IKEA-ba. Vásároltunk, ettünk vegán húsgolyókat, majd a 8 órás busszal hazamentünk. Csongrádon óriási vihar volt, dörgött, villámlott, meg is áztunk, mire hazaértünk.
Budafok, Savoyai Jenő tér
Református templom
Törley pezsgőgyár
Törley-kastély
Budafok, Szent Lipót templom
Törley-mauzóleum
Városháza
Budafok, vasútállomás, háttérben a Duna
Svéd vegán húsgolyók
